36. rész

Sarahval sokat beszélgettünk, majd ismét csengettek. Meglepődtem milyen forgalom van ma. De akkor néztem hatalmasat, amikor kinyitottam az ajtót és megláttam kik állnak ott. A lányok, Vic, Chris, Mel és Tracy…
- Hát ti? - annyira meglepődtem, még köszönni is elfelejtettem.
- Szia Liz! Mi is örülünk neked… - poénkodott Vic.
- Sziasztok! Gyertek beljebb… – invitáltam be őket, szépen sorban. Saraht mindegyik két puszival üdvözölte, s letelepedtünk a kanapéra. – 31-én beszéltem veled Tracy, s nem mondtad, hogy meglátogattok minket…
- Nagyon egyszerű a válasz Liz. Mi sem tudtuk, hogy jövünk. Párod tegnap felhívott, s közölte, hogy jöjjünk el, ő elintézte a jegyeket, s taxit is rendelt nekünk a reptérre, úgyhogy itt vagyunk. Baj van?
- Nekem Sebi egy szóval nem mondta, hogy jöttök. Én nem tudok semmiről. Pont most meséltem Sarahnak, hogy tegnap délután óta nagyon titokzatos, szinte alig látom.
- Itthon van? – kíváncsiskodott Chris.
- Igen. Megjöttek Sarahék, és most már Tommi is bent van vele a dolgozóban.
- Akkor mire vársz? Szólj neki, hogy megjöttünk, s kiderül mi is annyira fontos… - türelmetlenkedett Mel.
Felkeltem, s odasétáltam a dolgozószoba ajtajához, s bekopogtam. Bentről, egy halk igen-t hallottam, s benyitottam. Párom a fotelban ült, Tommi meg szemben a kanapén. Sebi ahogy meglátott azonnal felpattant, s odajött hozzám.
- Szia drága. Baj van? – tudta, hogy nem zavarnám csak úgy, hisz nem vagyok egyedül.
- Nem, nincs. – mosolyogtam rá. – Csak szólni akartam, hogy a lányok megjöttek Angliából…
- De jó! – teljesen kivirult - Akkor azonnal megyünk.
- Rendben. A nappaliban leszünk. – mielőtt kiléptem volna, még magához húzott egy csókra.
Visszamentem a lányokhoz, s nem sokkal később a két fiú is csatlakozott hozzánk. Mindenki mindenkit köszöntött két puszival, s letelepedünk a kanapéra. Sebi az egyik fotelba ült, és az ölébe húzott.
- Szóval, miért is kellett ma iderepülnünk? – tért egyszerre a lényegre Tracy.
- Gondolom, tudtok róla, hogy Liznek, már mondtam, hogy költözzünk össze. – rám nézett, s mosolygott, közben simogatta a hátamat. – Eddig nem adott rá megfelelő választ, s ennek tudom az okát. A munkája. Nem akarja otthagyni, mert ha ideköltöznénk, akkor fel kellene mondania, s nem akar eltartott lenni. – alig hittem el a szavait. Nem beszéltünk erről ő mégis tudja. – Ahhoz túl büszke. – mosolyogtak most már a többiek is…
- Ezt mi is tudjuk… - mosolygott Sarah.
- S azt is tudom, hogy ez valahol csak egy kifogás neki, mert nem ez az igazság. A fő probléma az, hogy titeket ott kellene hagynia. – nézett négy barátnőmre, s én lehajtottam a fejemet. – Tisztában vagyok vele, ha ideköltözne egy idő után magányos és szomorú lenne, s én azt nem akarom. Így kitaláltam, vagyis kitaláltunk valamit Tommival, s remélem mindenki boldog lesz. – kezdtem egy kicsit félni. – Gondolom, tudjátok már, hogy az egész büfés stábnak kitették a szűrét – mindenki bólogatott – s üresedés van. Vagyis csak volt. Ugyanis hétfőhöz egy hétre, ha szeretnétek persze, aláírhatjátok a szerződéseteket a Red Bull Motorhome büfé részlegébe – a négy barátnőm csak tátogni tudott, mint egy hal. – persze ez rád is vonatkozik Sarah. – a lány Tommi nyakába ugrott örömében.
- Seb, ha Liz nem ölne az öledben… - szólt Vic, s én azonnal felpattantam, és a lányok a párom nyakába ugrottak. Mindenki szépen visszaült a helyére, s éreztem még nincs vége Sebi mondandójának.
- Még van valami, ugye? – kérdeztem tőle félve…
- Igen, még nem fejeztem be. – ekkor láthatóan Tommira pillantott. – Biztosan tudod, hogy Christiannak nincs asszisztense. Szeretné, hogy te legyél az, és én is.
- Te intézted el ugye? – mérges voltam, de megpróbáltam felvenni a pókerarcomat.
- Igen. – tudta kár tagadni, úgyis kiderül. Mérges voltam rá, nagyon. Azonnal felpattantam az öléből.
- Ehhez nem volt jogod Sebastian Vettel!!! – néztem rá villámló szemekkel.